Amikor felépült, folytatta, amihez legjobban értett: menetelt fel alá - négy méter előre,
négy méter vissza. Egyszer azonban új nap virradt a nagy barnamedvére: átszállították egy gyönyörű állatkertbe. Itt a medvék nem ketrecekben éltek, hanem a szabadban, ahol több holdnyi területen sétálgathattak a selymes, zöld fűszőnyegen. Még fák is voltak, melyek alatt a lustább medvék szunyókálhattak, az energikusabbak pedig felmászhattak rájuk. Csillogó vizű tavacskákból ihattak vagy pancsolhattak bennük. A napi háromszori bőséges étkezés garantált volt. Sőt, ami a legjobb az egészben: más medvékkel is találkozhattak és játszhattak velük.
A vadaspark emberei egy szállítóautón bevitték a nagy vasketrecet a területükre, majd kinyitották a ketrec ajtaját. Mit gondolsz, mi történt? Semmi! A nyitott ajtóra és a szabad élet hívó szavára rá se hederítve a medve folytatta szokott járkálását: négy méter előre, négy méter vissza. Hívogatták, de nem jött ki. Kínáltak neki szabadságot, ételt és a többi medve társaságát, de nem reagált. Végül egy botra tűzött, benzinnel átitatott, égő rongyot dugtak be a rácsok között, ezzel kényszerítve arra, hogy kijöjjön. A medve a füst szagától és a tűz látványától megrémülve kiugrott a ketrecből a fűre. Most már szabad volt? Nem! Az állatgondozók döbbenten nézték, ahogy elkezdte régi menetelését, pontosan betartva a fogságban megszokott távolságot: négy méter előre, négy méter vissza. Abban a pillanatban kiderült, hogy nem a vasrácsok tartották fogva, hanem a beidegződései. Ezek a rácsok ugyanúgy lehettek volna szalmából is, mint acélból, nem számított. A börtön az elméjében volt! Minden lehetséges módon próbáltak segíteni rajta, ám semmi sem használt.
Végül kiengedték a nagy barnamedvét az egyetlen ajtón, ami még rendelkezésükre állt: végleg elaltatták. A történet sokak érdeklődését felkeltette. Egy televízió műsorban szakértők csoportja vitatta meg, hogy mit lehetett volna még tenni. Az egyikük végül így szólt: ,,Elvihettük volna azt a medvét a végtelen alaszkai vadonba, ahol a folyók telis-tele vannak lazaccal és az erdők végtelenek, az sem lett volna valóságos számára. A medve egyetlen valóságot ismert: négy métert előre és négy métert vissza."
(Forrás: Bob Gass, MaiIge, Fotó: freedigitalphotos.net,anxietydepressionandbipolar.com)
