A horkolásnak több fokozata ismert az enyhétől a súlyosig. Azokat, akik csak kisebb zavaró hangokat adnak ki alvás közben, habituális horkolónak nevezik: ilyenkor nincs légzéskimaradás, és nincs a háttérben komoly, egészséget veszélyeztető állapot. Közepes fokú a horkolás, ha a légzés maximum 30 alkalommal legalább 10 másodpercre megszakad.

A kimaradt levegővételek negatívan befolyásolják a pihenést, többször megszakítják az alvást, noha a horkoló erre nem emlékszik, csak azt érzi, hogy kialvatlan. Súlyos esetről van szó, ha óránként 30-nál is többször megszakad a légzés 10 másodpercnél hosszabb időre, ilyenkor ugyanis oxigénhiány lép fel, ami keringési rendellenességeket, infarktust vagy sztrókot is okozhat, emellett tartós kialvatlanságot eredményez.

Pajzsmirigyproblémák is kiválthatnak horkolást. A túlműködés miatt megnagyobbodott pajzsmirigy ugyanis szűkíti a légutakat, ami horkoláshoz vezethet. Ennek többek között a pajzsmirigy gyulladása, a szerv autoimmun betegsége (Graves-Basedow kór), vagy akár az is oka lehet, ha az agyalapi mirigyben a pajzsmirigy hormonelválasztást serkentő hormonja túltermelődik.

Mindazonáltal jóval gyakrabban okoz horkolást a pajzsmirigy alul-működés eredményeként kialakuló túlsúly és elhízás, amely nemcsak szűkebb légutakat eredményez, hanem általános izomtónus-gyengeséggel is jár. Ha felmerül a gyanú, gégészeti vizsgálat, valamint pajzsmirigy-vizsgálat segíthet a diagnózisban. A horkolás kezelése függ a kiváltó tényezőktől, de megelőzéséért sokat tehetünk.