Jump to content

Bárki válhat gyógyszerfüggővé, még te is!

2017. 08. 04. 09:05

A gyógyszerfüggőség nem csak egy menő tévés karakter kitalált problémája. A gyógyszerfüggőség tényleg létezik, és bizonyos fajtáira könnyebb rászokni, mint hinnénk.

A gyógyszeraddikció gyakorlatilag már a szenvedélybetegségek közé sorolható. Ugyan azt a hatást váltja ki, mint a kábítószer: a bevett gyógyszer után az ember fizikailag és mentálisan is jobban, kiegyensúlyozottabban érzi magát. A napi adag hiánya viszont frusztrációt, sóvárgást idéz elő.

A túlszedés átka

A probléma ott kezdődik, hogy a szervezet egy idő után hozzászokik a napi adaghoz, és nem produkálja ugyan azt a hatást, mit korábban, így szinte már ösztönösen növeljük az adagot. Tévhit, hogy a fájdalomcsillapítókhoz, a hashajtókhoz, vagy épp a hasfogókhoz nem lehet hozzászokni. Mert hozzá lehet.

A hozzászokást a túlszedés követi, amikor a várt hatás érdekében növeljük az adagot. Ezzel többek közt az a baj, hogy a szervezet ahhoz a mennyiséghez is hozzá fog szokni, na meg az is, hogy egy idő után nem hogy enyhíteni, hanem növelni, fokozni fogja a panaszokat, amiktől amúgy szeretnénk megszabadulni.

Az addikcióvá növekedett gyógyszerszedés ezen kívül a szervezetben is komoly károkat okoz, főképp a hasfogók és fájdalomcsillapítók. Utóbbiak számlájára írható a gyomor- vagy nyombélfekély, illetve vese- vagy májkárosodás, míg előbbiek a maradék bélműködést is lenullázzák. Hiába lesz inger, végeredmény nem születik, viszont a félelem a nem jól időzített székelésből fakadóan ugyan úgy fennmaradt. Egyszóval, ördögi kör.

A gyógyszerfüggők, azonban sok esetben egyáltalán nem érzékelik állapotuk komolyágát, mert valamiért a gyógyszeraddikció, a köztudatban nem számít annak, ami.

Azt már-már „elfogadottá” vált, hogy a szorongásoldók és antidepresszánsok szedése hosszú távon függőséget okoz, viszont tény, hogy a fájdalomcsillapítók, sőt egyre gyakrabban a hasfogók is.

Mit lehet tenni?

A gyógyszerfüggőség nem vicc, még akkor sem, ha csak napi egy szem hasfogóról van szó. Általában az érintett nem észleli, így nem is tesz ellene, de ha mi magunk felfigyeltünk a szokatlan gyógyszerszedési szokásokra, nem árt, ha rákérdezünk vagy szembesítjük.

A leszokáshoz nem árt orvosi segítséget kérni, mert mint minden szenvedélybetegség és addikció esetén a gyógyszerfüggőségnél is számolni kell a leszokással járó tünetekkel.

A fokozatosság elve mentén haladva a panaszok és tünetek enyhíthetők, sőt elkerülhetővé válnak vele az életveszélyes leszokási tünetek is. Mert bizony vannak. Épp ezért a legjobb, ha orvoshoz fordulunk. Nincs ebben semmi szégyen.

 

(Forrás: szeniormagazin.hu | Kép: pixabay.com)