A történészek és régészek azt mondják, egyes szakmák meglátszottak az emberen. A varrónők sokszor szorították fogaik közé a varrótűt, ezért egy idő után tűnyi méretű bemetszés keletkezett a fogak között, de nem volt ez másként a cipészekkel sem, akik állítólag hajlamosak voltak a susztercombcsont kialakulására.

A gyufaipari dolgozók gyakori betegségét a XIX. század rettegett betegségeként említik, ami nem volt más, mint a foszforállkapocs.

A hangzásra is hátborzongató betegség nevében minden benne van. A foszforral dolgozó munkások (a gyufafej foszfortartalmú volt egészen a XX. század elejéig) a gyér munkavédelmi körülmények miatt nap mint nap érintkeztek az anyaggal, ami szépen lassan megmérgezte a szervezetüket. A foszfor elsősorban megtámadta az állkapocscsontot, ami nem kapott megfelelő vérellátást sem tápanyagot, ezért fokozatosan elhalt, deformálódott.

A foszforállkapocs miatt az emberek arca bizarr elváltozáson ment keresztül, és extrém esetekben állítólag a sötétben foszforeszkált. Egyébként a korszakra jellemző volt, hogy foszforral követtek el öngyilkosságot, így ez is mutatja, hogy halálos méreggel volt dolguk a gyufagyári munkásoknak és a kis gyufaárusoknak.