A csontritkulás az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján világszerte körülbelül 200 millió nőt érint, ezen belül is a 60-70 éves korosztály harmadát és a 80 év felettiek kétharmadát. Meglepő, de a listavezető szív- és érrendszeri betegségek után az oszteoporózis a második leggyakoribb betegség világszinten. Magyarországon közel egy millió embert érint, de csak elenyésző százalékuk kap megfelelő kezelést, mert olykor a szakértők figyelmét is elkerüli, nem hogy egy laikusét. Nem véletlenül hívják néma betegségnek.

Törések és vékony csontok

A csontritkulás tulajdonképpen a csont anyagcseréjének betegsége, aminek következtében csökken a csont tömege, de ezzel párhuzamosan a csont szerkezetében is átalakulás megy végbe, a csontgerendák elvékonyodnak, ami miatt a csont törékennyé válik. A csontritkulásból származó törések lassan gyógyulnak, és mai egyszer tört, hamarabb törik másodszorra is. Minél idősebb korban történik az első törés, annál nagyobb eséllyel jön utána a következő, és csaknem másfélszer annyi nőnél fordult ez elő, mint férfinál – olvasható a Nicholas C. Harvey által készített tanulmányban. A kutató még egy érdekességre hívta fel a figyelmet: akik átvészelik az első törés utáni heteket, hónapokat, azoknál az évek múlásával fokozatosan csökken az újabb törés kockázata.

A semmiből felbukkanó törés

Azért azt nehéz elképzelni, hogy egyik napról a másikra összeroppan legféltettebb testrészünk, a csigolyánk egy része, pedig ha a csontritkulás nincs megfelelően kezelve, időben felismerve, bekövetkezhet a hosszú folyamat végén, a csontösszeroppanás. A kezeletlen csontritkulás egyik legsúlyosabb következménye a csigolyatörés.

A csigolya-összeroppanás, a csontok törékenységéből, a csontszilárdság csökkenéséből adódó törések leggyakoribb formái, és sajnos sokszor nincsenek időben felismerve. Ebből fakadóan a szükséges kezelés is elmaradhat. A csont összeroppanása visszaveti az életminőséget, és számos más egészségügyi társbetegséget is előidézhet.

A csigolya megroppanást sokan egy hirtelen erőkifejtés következményének tekintik, pedig az esetek túlnyomó részében az legtöbbször fokozatosan, lassan, észrevétlenül törik meg. Főbb jelei a magasság drasztikus csökkenése (akár 10 centiméterrel is), a hát meggörbülése és az állandó hátfájás. Az összeroppant csigolya hátfájással jár, a gerincet is eldeformálja, és a légzésfunkció romlása is bekövetkezhet. Könnyen kialakulhatnak egyéb betegségek, és az ágyhoz kötöttség kockázata is növekszik.

Ahogy a csontritkulásból fakadó betegségeknél, úgy a csigolyatörésnél is bekövetkezhet több törés egymás után. A sokadik törés az aktivitást is visszaveti, nem beszélve a lelki megterhelésről. A csontritkulásból fakadó töréseket és csigolya összeroppanást, azonban méréssel (a csontsűrűség-mérés vagy a FRAX nevű töréskockázat-becslő rendszer, ami a legpontosabb e téren) meg lehet előzni, és a csontbarát táplálkozás is hangsúlyos.