Jump to content

A demencia után a depresszió következik

2017. 05. 13. 09:05

Az időskori elbutulás, noha még mindig a leggyakoribb felbukkanó betegség az ötvenedik életév fölött, már a depresszió sincs lemaradva sokkal. Egyre több idős ember szenved a krónikus lehangoltság állapotától, amit a hozzátartozók sokszor észre sem vesznek…

Az idős korosztályt sem hagyja ki a depresszió, ami lassan népbetegséggé válik. Az elszigeteltség, a magány pedig nem segít a levertséggel, szorongással, félelmekkel, és kétségekkel társuló állapot legyőzésén.

Depresszió idős korban?

Noha felgyorsult világ mintegy melléktermékeként tekintünk a depresszióra, akármennyire meglepő, az idősebb generáció tagjait is érintheti, sőt. Az egyedül maradt nagyszülők egyetlen társaságát sokszor a tévé, vagy a házi állat jelenti, mert az unokák és a gyerekek nem szentelnek kellő időt az együttlétekre. Az elmagányosodás mellett a „haszontalanná válás” érzete is hozzájárul az idős kori depresszió kialakulásához. Ha az idősebbek azt érzik, hogy a korábbiakhoz képest, a családjuk már nem számít rá, nem kezeli őt egyenrangú félként, az is komoly lelki gondokat okozhat.

A depresszió az idős korban hasonlóan nyilvánul meg, mint bármely más korosztálynál. A tartós rossz hangulat, levertség, fáradékonyság, negatív világkép, halálfélelem, szorongás, mind- mind egyértelmű jele annak, hogy valami nincs rendben.

Egyedül csak a hozzátartozókon múlik, hogy időben felismerik-e az időskori depresszió jeleit, és tesznek-e ellene, mert az idősebb generáció számára a krónikus lehangoltság állapota, azaz a depresszió talán nem annyira ismert.

Mit tehetünk ellene?

Számos kutatás igazolta viszont azt, hogyha a nagyszülőket, idősebb családtagokat is bevonjuk a mindennapi aktív életbe, akár a bevásárlásba, a gyerekfelvigyázásba vagy egyszerűen az ügyek intézésében kérjük segítségüket, azzal szinte új erőre kapnak. Ennek magyarázata a fontosságtudat fokozódása, és a szükségesség, hasznosság érzetének erősödése.

Nem szabad az idős embereket ignorálni a sietős mindennapokból. Igenis időt kell szánni rájuk, nem csak azért mert így illik, hanem mert rengeteget tanulhatunk egy olyan korszakot őrző embertől, ahol rohanás nélkül, békében élt önmagával mindenki. Azt a fajta világlátást is meg kell ismerni, és ha lehet a saját életünkben kamatoztatni. A sok beszélgetés, egymásra figyelés, és őszinte érdeklődés nagy segítséget nyújt a depresszió súlytotta idős embereknek. Figyeljünk egymásra, és álljunk meg szeretteink mellett egy pillanatra!

 

 

(Forrás: szeniormagazin.hu | pixabay.com)