Először is nézzük a tervezési gyakorlatot, mely a pirítóskészítés feladatával indul, mely során szavak nélkül kell lerajzolni a folyamatot. Általában van benne vekni, majd kenyérszeletek, pirító, kipattant kenyér, és boldogság! A rajzok általában erősen különböznek egymástól. Van, amelyik a pirítósról szól, van, amelyik a készítés hogyanjáról, a beszerzési útvonalról, stb. Egy dologban viszont azonosak: elemeket (pirító, emberek), és az őket összekötő kapcsolatokat ábrázolják. Együtt alkotják a rendszert, melyek láttatják a különböző szempontokat. Vannak egyszerű, és bonyolult rendszermodellek.
A gyakorlat második részében öntapadó cédulák vagy kártyák segítségével az emberek pontosabb, részletesebb és logikusabb elemeket rajzolnak. Folyik az elemzés, az átrendezés. Ez az átgondolási szakasz nagyon fontos, hiszen egyértelművé teszi a rendszert. Ez a lényeg.
A gyakorlat harmadik részében csoportban kell lerajzolni a pirítóskészítést. Az emberek egymás ötleteire építenek, s a káoszból hamarosan letisztultság lesz. Az egyesített rendszermodell magában foglalja a résztvevők más-más szempontjait.
Általában 20 elemből áll a mű, különböző szervezési rétegekből, elágazó és párhuzamos szerkezetekből. Csendben dolgozva gyorsabban halad a munka.
Kezeld mozgatható elemekként és kapcsolatokként a világot!
Tegyél fel egy kérdést! Gyűjtsd össze az elemeket, finomítsd őket sokat. Végül tisztázd a kérdést, s meglesz a válasz! A pirítós lerajzolása látszólag egyszerű tervezési feladat, de segít, hogy érthetővé, elkötelezetté váljunk, s ha csapatról van szó, összehangolódjunk.
Legközelebb, ha találkozol egy érdekes feladattal, idézd fel, mire tanít a tervezés.Alakítsd át gondolataidat láthatóvá, érzékelhetővé és közérthetővé. Ez egyszerű, szórakoztató és hatékony elv.
(Forrás, fotó: drawtoast.com)
