Mikor éreztük utoljára tudatosan a reggel illatát? Egy étel ízét? Mikor csodáltuk utoljára az ég kékjét?
Tapintsuk és érezzük az életet minden pillanatban, és még a hétköznapi dolgokban is vegyük észre a különlegeset. Élvezzük minden nap az élet bőségét.
Ismerjük fel, hogy életünk akadályai és kudarcai olyan tanulságos leckék, amelyekre hálával kellene tekintenünk. Üdvözöljük őket barátságosan, függetlenül attól, hogy jónak vagy rossznak, egyszerűnek vagy nehéznek ítéljük-e meg őket. Tekintsünk az akadályokra ugródeszkaként!
Bánjunk finoman, óvatosan és szeretetteljesen magunkkal. Legyünk olyan boldogok, amilyenek csak lenni tudunk. Varázsoljuk el az életünket – és embertársainkét is.
Jóakaró, barátságos és szeretetteljes gesztusokkal forduljunk mások felé. Válságos helyzetekben mindig tegyük fel magunknak a kérdést: “Mit tenne most a szeretet?”
Fogadjuk el az életünket olyannak, amilyen. Legyünk minden percben figyelmesek és tudatosak.
Éljünk úgy, hogy egy nap majd úgy hagyhassuk itt ezt a világot, hogy egy kicsit jobb, mint amilyen a születésünkkor volt. Csak ez a pillanat a miénk.
(Fotó:clouds-863059_1280_Foundry)
