Valaha, amikor a gazdagság jutott az eszembe, ilyesfélék körül forogtak a gondolataim: finom kristályok, remekmívű régiségek, gyönyörű ruhák, és minden olyasmi, ami helybe jön, anélkül, hogy a kisujjamat is mozdítanom kellene értük. Arról pedig, aminek már akkor bővében voltam, gyakorlatilag nem vettem tudomást. (Egyik szemináriumomon, dél közeledett éppen) valaki a következővel fordult hozzám:
- Bárcsak megtapasztalhatnám a gazdagságot! Tudod, engem nem vet fel a pénz. Épp annyim van, amennyiből eltengődöm valahogy. Minden pennyt az élére kellett raknom, hogy eljuthassak ide. … Egész életemben azt a fajta gazdagságot akartam megtapasztalni, amit te láthatóan megtapasztalsz.
- Nohát, ha igazán meg akarod tapasztalni a gazdagságot, miért nem töltöd azzal az ebédidődet, hogy bőségesen adakozol az adnivalódból? Elképedten rám nézett és savanyún megrázta a fejét:
- Nincs semmi olyasmim, amit adhatnék. Komolyan gondolta – szó sincs róla, hogy bemesélte volna magának – komolyan azt gondolta, hogy nincs semmije, amit adhatna. Így aztán ránéztem és kénytelen voltam kimondani, ami olyan kézenfekvő:
- Akad egy kis szereteted, amit adhatnál? - Ó … hát igen, gondolom, akad egy kis szeretetem, amit adhatnék.
- Hát egy kis részvéted van-e? Lakozik-e benned részvét valamilyen szinten?/ - Igen, nos, igen azt hiszem, van egy kis részvétem. Általában, jószívű pasasnak tartanak.
- És mi a helyzet a humorral? /- Hát, ha tréfálkozásról van szó, egész életemben nem fogynék ki belőle.
- Remek.
Egész listát állítottunk össze mindazokból a dolgokból, amikben bővelkedett. Csak persze nem gondolta, hogy ezeknek bármi köze volna a gazdagsághoz, legalábbis úgy, ahogyan ő képzelte. Azt mondtam:
- Rendben, akkor egyetérthetünk abban, hogy nem értünk egyet a gazdagság meghatározásában. Abban viszont egyetérthetünk, hogy ezekben a dolgokban gazdag vagy. … Akkor most nézzük, mit kellene tenned. Ebédidőben adjál mindabból, amiben, mint magad is elismerted, gazdag vagy, és ajándékozd bőkezűen. Tékozold! Adj többet, amennyit eddig adtál, adj mindenkinek, akinek az életét a következő 90 percben megérinti az életed, amíg csak tart az ebédszünet.
(forrás: N. D. Walschnak,„Beszélgetések Istennel /fOTÓ:fortheloveofbeardedmen.tumblr.com)
