Ezer és ezer tippet olvashatsz az interneten arról, hogy s mint kezdjen neki ennek, sőt talál olyat is, ami végigkalauzolja azon a bizonyos néhány lépcsőfokon is. Na ez nem ilyen cikk lesz, ez csupán kérdéseket feszeget, és igyekszik rávezetni olvasóját mit tegyen, ha szabadulni akar vagy csak egy kicsit megkönnyebbülni a vállát nyomó mázsás tehertől.

Sok emberrel az a probléma, hogy a múltjából tekint aggodalmasan jövőjére, és mindeközben elfelejti azt, hogy a kettő között létezik a jelen, ami történelemváltoztató erővel bír.

Persze könnyű mindig a múltba vagy a jövőbe menekülni, és szorongva kitekinteni a jól megalkotott kifogásrengeteg közül, ahelyett hogy leülnének, és szembe mernénk nézni sajátmagunkkal. A legtöbb probléma –a materiális eredetűeket leszámítva – megoldható, ha az ember tényleg tesz ellene, nem pedig mély önsajnálatba burkolózva tengeti mindennapjait.

Rá kell jönni, saját magunk sajnálata, siratása egyszerűbb mint felkelni, és azt mondani: megcsinálom! Könnyebb feladni és búzaszálként meghajolni az első kudarc vagy akadály előtt, mint erőn felül megoldani azt. Mindent el lehet intézni egy: Én mindent megpróbáltam, de… kezdetű mondattal. Ezzel viszont az a baj, hogy hazugság. Mindig van egy kiaknázatlan, fel nem tárt lehetőség.

Persze könnyebb ölbe tett kézzel, fájó mellkassal, izzadó tenyérrel, a saját démonaink közt várni a megváltó csodát, mint erőt venni magunkon és helyére tenni a dolgokat, de mégis, megéri az sok félig átélt pillanat?

További érdekességekért, bátran keresd fel a Szeniormagazin Facebook oldalát!