A medveállatkák a Föld legszívósabb élőlényei, akár 30 évig is elvannak víz és táplálék nélkül, elviselik a 150 Celsius-fokos szélsőséges hőmérsékletet, a tenger mélyét, és még az űr fagyos vákuumát is. A vízben élő mikroállatka élettartama elérheti a 60 évet, testhossza a 0,5 millimétert.

Annak kiértékeléséhez, milyen apokaliptikus esemény vezethet el a teljes földi élet eltörléséhez, az Oxfordi és Harvard Egyetem kutatói részletes matematikai modellekkel vizsgálódtak: szemügyre vették, mi történne a medveállatkával nagyobb aszteroida becsapódásakor, szupernóva eseménynél vagy gammakitörésnél. A kutatás célja annak megállapítása volt, milyen hosszú ideig maradhat életben az élet egy planétán, ha már megvetette ott a „lábát”.

A nagyon szívós apróságok létezését alapvetően csak egy olyan kataklizma befolyásolná, ami elpárologtatná az óceánokat. A kutatók azonban felfedezték, hogy csupán egy tucatnyi ismert aszteroidának és törpebolygónak – ide tartozik a Vesta és a Plútó is – lenne elegendő tömege ehhez és egyikük sincs ütközőpályán. A kisebb űrvándorok nem veszélyesek a medveállatkákra.

Hasonlóképpen, egy robbanó csillag akkor párologtatná el óceánjainkat, ha 0,14 fényévre lenne tőlünk. Ámde, a Naphoz legközelebbi csillag négy fényévre van, vagyis, ha szupernóvaként felrobbanna, nem bántaná a medveállatkákat.

A neutroncsillagok ütközésekor vagy fekete lyukak keletkezésekor létrejövő gammakitörések fényesebbek és ritkábbak a szupernóváknál, de ezek is túlságosan távolra szakadtak a bolygótól, hogy kiirtsák a szívós fajt. Az óceánok eltüntetéséhez egy kitörésnek maximum 40 fényévre kellene bekövetkeznie, ennek valószínűsége azonban nagyon kicsi.

David Sloan, a vizsgálat társszerzője az Oxfordi Egyetem közleményében kifejti, meglepetésükre arra derült fény, hogy bár a közeli robbanó csillagok vagy nagyobb aszteroidák becsapódása katasztrofális hatással lenne az emberiségre, a medveállatkákat valószínűleg nem érintené. Ennélfogva, olybá tűnik, hogy az életet, amint egyszer megvetette lábát, nagyon nehéz teljes egészében eltörölni.

Abraham Loeb, a vizsgálat harvardi szakembere szerint eredményeik bizonyítják, hogy az élet még a legzordabb körülmények között is fennmaradhat. A sugárzással és hőmérséklettel szembeni hasonló toleranciájú élőlények ilyen körülmények között hosszú ideig életben maradhatnak a felszín alatt, akár a Marson vagy az Európé és az Enkeladusz holdon.

A kéreg alatt hitt óceánok a földiekhez hasonló kondíciókat hordozhatnak. A Földön találtak már medveállatkákat mélyen a tengerszint alatt, ahol vulkáni hasadékok szolgáltatják a hőt a fénymentes környezetben – magyarázta.