A cukornádból a bepárlási és mosási technológiai lépések számától függően barna és fehér nádcukor is készíthető. A barna nádcukor nem tévesztendő össze a barnacukorral, ami leggyakrabban cukorrépából nyert fehér cukorból készül, a cukorgyártás során visszamaradt oldott nádmelasz hozzáadásával.. Ezzel ellentétben a barna nádcukor a cukornád kipréselt, cukros levéből tisztítás után kikristályosított termék, ahol az a cél, hogy a melasz tartalom egy része megmaradjon.
A cukornád évelő trópusi növény, magassága 2-5 métert is elérheti. Beérésére levelei nagy részben leszáradnak, de néhol maradhat egy-két zöld levele is. Emiatt, valamint a szárát borító viaszréteg eltávolítása érdekében a földet aratás előtt sok esetben leégetik, majd ezt követően történik a betakarítás.
Hogy nyerhető ki a nyers cukornádszirup?
Huszonnégy órán belül elkezdik a feldolgozást, mivel a levágott nádban levő szacharóz az enzimek hatására gyorsan hidrolizál (azaz glükóz és fruktóz keletkezik), és bomlásnak indul a mikroorganizmusok hatására - írja a Szupermenta.hu.
Legelőször is, még a feldolgozás előtt mossák, esetleg mechanikus szeparálással is tisztítják a nádszárakat. Ezt követően forgókéses vagy zúzós berendezésben aprítják, majd forgóhengeres présekkel (ún. malmokkal) préselik a szárakat, melynek folyamatát ellenáramú áztatással kombinálják. A nádszárak végighajtása több lépésben zajlik, eredményeként szirup keletkezik. A kilépő cukortalanított zúzatot („bagasse”) csavarpréssel víztelenítik, melynek következtében 45-55 százalék nedvességtartalommal távozik a rendszerből. Ezt sem hagyják kárba veszni, mivel kazánok tüzelésére, állati takarmányként és papírgyártásban is használják.
A további feldolgozás alapját szolgáló nyers szirup még tisztításra szorul. A nádlé tisztítása nem azonos, gyártónként, cukorféleségenként változhat. Mindegyiknél közös az első lépés, a nagy mennyiségű durva rost leválasztása, eltávolítása. Szilárd anyagokat, mint például a földmaradványokat, durva rostszálakat, levélmaradékokat sziták segítségével szűrik ki. A további tisztításhoz (a lebegő finom foszlányok eltávolítására) oltott meszet alkalmaznak, azaz a kinyert levet mésztejjel keverik, ami egyben a megfelelő pH érték beállításában is segítségükre válik. A megmaradt üledék elég sok cukrot tartalmaz, ezért a további hasznosítás előtt még egyszer átszűrik, majd talajjavításra visszajuttatják a földekre.
A nyers nádcukor előállításánál a cél, hogy megőrizzék az eredeti melasztartalmat
A fehérjék kicsapása után egy kevés foszforsavat adagolnak a nyersléhez, így a csapadék ülepíthetővé és szűrhetővé válik, mivel a mész foszforsavval kalcium-foszfátot képez. A kezelt lé enyhén lúgos kémhatású, így az invertcukor tartalom nem roncsolódik, viszont aminosav tartalma csekélyebb, mint a cukorrépaleveké.
Az eljárás a kinyert, meglehetősen híg sziruppal folytatódik, melynek cukortartalma ekkor 15 százalék körüli. Mivel a cél a kristályosítás, ahhoz pedig sűrű szirupra van szükség, így átgőzölik, vákuumbepárlókban párologtatással eltávolítják belőle a felesleges folyadékot, ennek köszönhetően közel 80 százalék cukortartalmú szirupot kapnak. Következő lépésként főzőtartályba öntik a besűrített szirupot, további nedvességet főznek ki belőle, azaz bepárolják, míg végül elérik a kristályosításhoz kívánt töménységet.
A kristályosítás beindításához már meglévő cukorkristályokat szórnak a szirupba. Miután kifejlődtek az új kristályok, a centrifugálás veszi kezdetét, mely során elválasztják a maradék cukorszörptől a cukorkristályokat. Ezt követően, forró levegős szárítást kapnak a kifejlődött kristályok. A cukorszörp magas cukortartalma miatt újra és újra megismétlik a műveletet, mindaddig, amíg már gazdaságosan nem nyerhetők ki új kristályok. Attól függően, hogy mennyire sötét barna színű cukrot szeretnének előállítani, más-más bepárlási szakasz után nyerik ki a cukrot, illetve annyiszor mossák a cukorkristályokat a centrifugálás után, hogy a kívánt színt érjék el. A cukor megmaradó részét oltóanyagként hasznosítják a különböző fázisokhoz, vagy esetleg visszaoldják az előállítás során.