A stressz a szervet válasza az őt ért különféle ingerekre. Ám ez nem elég magyarázat arra, hogy miért fojtják bánatukat sokan csokoládés tortába vagy egy zacskó chipszbe. A dolog kulcsa sokkal inkább abban rejlik, hogy a krónikus – azaz hosszú távon fennálló stressz -, az alvásciklusban is változásokat eredményez, ez pedig a vércukorszintre lesz hatással, ami az éhségérzet állandó jelenlétét eredményezi.

Tehát falásrohamok, csillapíttathatatlan éhségérzet, és fékezhetetlen vágy a cukorban és szénhidrátban gazdag ételek iránt. Ez jellemezi leginkább a stressz okozta evést.

Hatszor lassabban regenerálódunk

A stresszes időszakban a vércukorszint hatszor hosszabb idő alatt áll vissza, mint normáls esetben. Ez nagyjából három órának felel meg. Ez alatt a három óra alatt a stresszreakcióra válaszul felszabaduló glükóz – ami az elfutáshoz, vagy támadáshoz szükséges – kiürül, azaz csökken a vércukorszint, miközben az inzulinszint növekszik. Emiatt érzi magát a stresszes ember állandóan éhesnek. Az állandó éhség és evés, pedig hamar pluszkilóként jelenik meg. Elég csupán napi 200 kalóriával több bevitt tápanyag, mint amennyit elégetünk, az egy év alatt  plusz kilóban áll meg.

A nem megfelelő alvás szintén hatással van a kalóriaigényre. Egy londoni kutatás szerint, az alvászavaros, és alváshiányos emberek, átlagosan majdnem 400 kalóriával többet visznek be, mint azok, akik megfelelően alszanak.

A megoldás?

Több sport, sokkal-sokkal több, mint amennyit olykor igényelnénk. A sport egyrészről tökéletes stresszlevezető, másrészről pedig olyan hormonokat szabadít fel, amelyek a boldogságért és a jó közérzetért felelősek. Ezen hormonok jelenléte csökkenti a stresszhormonokét, így szépen lassan kiegyenlítődik és egyensúlyba kerülnek a hormonok, aminek következtében a stresszes állapotot is könnyebben tudjuk kezelni.