A fájdalom érzékelése egy komplex jelenség, amelyet befolyásol az egyén érzelmi állapota és korábbi tapasztalatai. A fájdalom olyan érzés, amely potenciális szöveti károsodásokkal járó sérülések veszélyére figyelmeztet, és arra készteti az egyént, hogy azt elkerülje, vagy megfelelően kezelje. A fájdalom két típusát különböztetjük meg: a gyors fájdalmat és a lassú fájdalmat.

A gyors fájdalmat mintegy 0.1 másodperccel érezzük meg a fájdalmat okozó behatás után, míg a lassú fájdalom 1 másodperccel vagy később érezhető a kiváltó inger után. A gyors fájdalom általában éles, hirtelen vagy szúró fájdalom, olyan típusú, amelyet akkor érzünk, ha ujjunkat tűvel megszúrjuk. A gyors fájdalom majdnem csak a bőrre korlátozódik.

A lassú fájdalmat égő fájdalomnak, kínzó fájdalomnak vagy lüktető fájdalomnak szokták jellemezni, és olyankor jelentkezik, ha már szövetkárosodás van, mint például súlyos ízületi gyulladásban. A lassú fájdalom a test bármelyik szövetében jelentkezhet. A fájdalom minden típusának észlelése a szabad idegvégződéseken történik.

Fájdalom és szándékosság

Ami a fájdalom intenzitásának észlelését illeti az nagyban függ attól, hogy hogyan észleljük azt. A Harvard Egyetem kutatása arra mutatott rá, hogyha úgy véljük az elszenvedett sérelmet valaki szándékosan okozta, az jobban fáj, mintha azt feltételezzük, hogy a fájdalmat véletlen baleset okozta.

A kutatás során félszáz önkéntest vetettek alá megfigyelésnek, amely során az alanyok minden esetben tudtak arról, hogy a kapott kis mennyiségű elektromos sokkolás szándékos vagy véletlen eredetű volt-e. Minden esetben, amikor az alanyok tudták, hogy szándékosan okoztak nekik fájdalmat, magasabb intenzitású fájdalomról számoltak be, annak ellenére, hogy annak intenzitása ugyan olyan volt, mint akkor, amikor véletlenül okoztak nekik fájdalmat.