– Hogyan lett a generációkkal foglalkozó szakértő? Miért fordult a téma felé?

– Régóta tevékenykedtem ifjúsági szakértőként, főként hátrányos helyzetű fiataloknak szerveztünk tréningeket. Amikor egy multinacionális cégnél dolgoztam humán erőforrás szakterületen, itt tapasztaltam meg, hogy milyen nagy fennakadásokat okoz egy szervezet életében, ha a generációs különbségeket a szőnyeg alá söpörjük. Láttam, hogy a fiatalokban nagy igény van arra, hogy a szociális készségeikkel kapcsolatban is támogatást kapjanak a munkahelyen, és ezt sokszor az idősebb generációkba tartozó munkáltatók nem ismerik fel. A fiatalok sok szempontból különböznek a korábbi generációktól, ami miatt számos munkahelyen elzárkóznak a fiatal munkaerő alkalmazásától, mert nincsenek felkészülve a szervezetbe való beillesztésükre.

A munkáltatókat nagyon zavarja, hogy hamar otthagyják a munkahelyeket, gyakori, hogy nem hajlandók bajlódni velük. Ez azonban azt eredményezi, hogy ezeken a munkahelyeken nem alakul ki egy multigenerációs közeg, ami miatt a munkahely megfosztja magát azoktól az előnyöktől, amit az újabb generációk jelenthetnének a szervezetnek. A fiatalok a munkahelyeken sokszor úgy érzik, hogy nem értik meg őket. Például másként értelmezik a tiszteletet, sokszor nem úgy gondolkodnak a tekintélyről, mint a korábbi generációk, számukra a tisztelet nem a főnöki, családfői, tanári szerephez kötött, hanem azt ki kell érdemelni.

Ez több okra is visszavezethető, amelyek közül az egyik a fordított tanulás megjelenése az internet elterjedésével. Korábban az idősebb tanította a fiatalt, azonban ez az utóbbi időben sok esetben megfordult, mivel az új technológiák között a fiatalok sokszor otthonosabban mozognak.

– Milyen előnyeik és a hátrányaik vannak a fiatal és idősebb generációknak a munkaerőpiacon?

– A digitalizációban való jártasság mindenképpen a fiatalok előnyének számít, illetve a lendületesség, a fiatalos kezdeményezőképesség. Sokszor azonban nagy nehézséget jelent nekik, hogy valamit az online világ helyett offline módon oldjanak meg. Mivel nem jártasak a személyes kommunikációban, sokszor kerülik is.

Az idősebbek pedig általában jobbak a szemtől szembeni kommunikációban, a nem online világhoz kapcsolódó készségekben.

Az olyan területeken, amiket nem lehet az online térben megtanulni, mint a kapcsolatépítés, vagy a konfliktuskezelés. Ezt érzik is a fiatalok, ezeken a területeken szeretnének tanulni az idősebbektől.

– Tehát a munka világában találkozott először a problémákkal, de gondolom ezek az élet más területein is szerepet játszanak.

– Igen, a generációk közötti párbeszédre nagyon nagy az igény a társadalom más területein, a családokban és az iskolákban is. Itt is érzékelni lehet a generációk közötti különbségekből eredő feszültségeket. Az idősebb generációkra sokszor jellemző, hogy úgy bírálják a fiatalabbakat, hogy nem nézik meg, hogy nekik milyen nehézségekkel kell most szembenézni.

A saját tapasztalataikból próbálnak visszaemlékezni, ami nagyon becsapós, mert sokat változott azóta a világ. John Protzko amerikai szociológus szerint a mindenkori idősebb generáció jellemzően silányabbnak tartja a fiatalabbakat. Ezért az emberi emlékezet sajátos működését tehetjük felelőssé. Idősebb korban az ifjúkori emlékeinket ugyanis megkérdőjelezhetetlen hitelességgel idézzük fel, ami sok esetben félrevezető. A fiatalkori emlékfoszlányokat a felnőttkori tapasztalatokkal egészítjük ki, ezzel pedig egy olyan pozitív irányban eltorzított képhez jutunk, amely nem mondható objektív megközelítésnek. Ebből következik, hogy az idősebbek oly gyakran és könnyedén a hanyatlás egyértelmű nyomait vélik felfedezni a fiatalokban, és silányabbnak tartják önmaguknál őket.

Fordítva is jellemző a másik hibáztatása. Az utóbbi időben főleg nyugaton fokozódott az ”Ok, boomer”-ezés, ami során a fiatalok a második világháború után született nemzedéket támadták azzal, hogy a korábbi rablókapitalizmussal tönkretették az ő jövőjüket. De számtalan ilyen kérdést említhetnék még, például a koronavírus-járvány kapcsán is jellemző volt, hogy a generációk egymást hibáztatták a problémákért.

– Szakértőként milyen módszerekkel tud információkat szerezni a különböző korosztályok képviselőiről?

– Kérdőíves kutatásokat és mélyinterjúkat is készítünk a munkatársainkkal, a szakirodalom szintén segíti a munkánkat. Óraadó vagyok egy egyetemen, rendszeresen részt veszek ifjúsági rendezvényeken, alapítványokkal is együttműködöm, illetve ifjúsággal foglalkozó hazai és nemzetközi konferenciákon is részt veszek. A munkahelyeken pedig multigenerációs közösségeknek tartok foglalkozásokat, tehát elég sokat mozgok gyakorlati terepen is. Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy az egyéni jellemzők felülírhatják a generációs sajátosságokat. Nincsenek kőbe vésve a generációk jellemzői, de a tendenciák szintjén érdemes megérteni ezeket. Nagyon fontos tehát, hogy ezeket az információkat ne stigmatizálásra és címkézésre használjuk, hanem arra, hogy jobban megértsük egymást.

Nagyon lényeges, hogy ha valaki szeretné megérteni akár a gyermekének, akár a szüleinek a generációját vagy éppen szeretné megismeri a főnökére, vagy a beosztottjára jellemző generációs sajátosságokat, akkor meg kell néznie azt, hogy az adott ember fiatalságára milyen kulturális, politikai, gazdasági és technológia áramlatok hatottak. Hogyan érinthették a fiatal korát, ugyanis ezek mentén alakulnak ki az adott korosztályra jellemző generációs sajátosságok. Ez azért van, mert azok a hatások, amelyek a tinédzser korunkban és korai húszas éveinkben érnek minket, sokkal nagyobb jelentőségűek, mert ekkor még erősen alakul a személyiségünk és az identitásunk. Ha egy szóval kellene meghatározni, akkor az adott ember fiatalkorára jellemző korszellemet érdemes figyelni. Ez azért is hasznos, mert ha látjuk azokat a nehézségeket, amelyekben egy generáció felnőtt vagy felnő éppen, akkor megértőbbek leszünk velük szemben.

– A mai korszellem része az is, hogy egészen más nevelési elvek mentén nőnek ma fel a gyerekek, mint korábban.

– Rengeteget elmond a mostani fiatalokról, ha tudjuk, hogy jellemzően nagyon megváltozott a nevelésük a korábbiakhoz képest. Sokkal demokratikusabb elvek mentén nevelik a gyermekeket, a szülők nagyon sok döntésbe bevonják őket.

Sokszor már azt is látni, hogy még a bébiételről is megkérdezik a kisbabát, és ő még beszélni sem tud, de rámutat valamelyikre, és kiválasztja.

Nagyon nagy kockázat itt, hogy bár sok kérdésben döntenek a gyermekek, a felelősségük nincs meg. Ezért például a pedagógusok és a munkáltatók is beszámolnak arról, hogy nagyon erős az önérvényesítő készsége a mostani fiataloknak, viszont a felelősség terhével nincsenek sokszor tisztában.

– A blogjának Pán Péter, Stop! a címe. Ez arra utal, hogy akár csak a mesehős, a mai fiatalok sem nőnek fel?

– Igen, azt tapasztaltam fiatalok között mozogva, hogy óriási kihívás számukra felnőni a 21. században. Kettőség jellemzi őket, hiszen egyrészt túl korán nőnek fel, mivel túl korán találkoznak olyan felnőtt tartalmakkal – főként a szexualitás területén –, amelyek nem nekik valók még, és megzavarják őket. Ez később nagy gondokat okoz számukra a párválasztás, a párkapcsolatok, a kötődés kialakulásában. Az érem másik oldala pedig az, hogy túl későn nőnek fel, aminek a miértje nagyon összetett. Ezért szeretném azt kommunikálni a fiatalok felé, hogy jó felnőtté válni, és áldozatot hozni.

– Magyarországnak milyen sajátosságai vannak a generációk terén?

– Az adott ország történelme természetesen meghatározza a generációk jellemzőit is. Például az X generációt nálunk a rendszerváltók nemzedékének is nevezik, nekik nagy nemzedéki tapasztalatuk volt, hogy egyik pillanatról a másikra kellett váltani. Rájuk például sokkal jellemzőbb, hogy a politikában aktívak, mivel fiatalkorukban ez volt az uralkodó korszellem. Most ehhez képest sokkal apolitikusabbak a fiatalok, mert most más áramlatok vannak.

Nálunk jellemző az is, hogy az idősebb generációk, a baby boomerek, vagy más néven a Ratkó-nemzedék és a veterán generáció rengeteg élettapasztalattal rendelkezik. Különféle rezsimeket éltek meg, ami miatt nagyfokú alkalmazkodásra volt szükségük a túléléshez.

A szocializmusban erős volt a bizalmatlanság, többek között a besúgórendszer miatt. Sokáig nem mertek az emberek felszabadultan beszélgetni, ez mindenképpen hozzájárult a nemzedéki megtapasztaláshoz. Nálunk sokszor elhangzik a fiataloktól, hogy azért nehéz elfogadni az idősebbek meglátásait, mert más rendszerben nőttek fel, akkor még más volt érvényben. Például az Egyesült Államokban nincs ilyen probléma, mert ott nem volt ilyen nagy változás, mint nálunk. Fontos azt is hangsúlyozni azonban, hogy a Z generációra mondják azt, hogy a világ első globális nemzedéke. Emiatt náluk sokkal több azonosságot találunk a különböző országok között, mint az előző nemzedékek esetében. Éljenek akár Kaliforniában, akár Albertirsán, ha van internet-hozzáférésük, akkor jelentős részben ugyanazok az információk, ugyanabban az időben jutnak el hozzájuk, és ezek meghatározzák a gondolkodásukat, a szokásaikat.

– Az idősebbekben és fiatalabbakban sokszor néhány benyomás, egyszerűbb sztereotípiák alapján ítélik meg a más generációkba tartozókat. Mit lehet tenni, hogy reálisabb képünk legyen?

– A legfontosabb a kommunikáció. Le kell ülni és beszélgetni kell. Azt lehet látni, hogy nagyon keveset kommunikálunk még a közvetlen hozzátartozóinkkal is. Nem véletlenül elterjedt mondás, hogy átlagban napi nyolc percet beszélgetnek a családok. Rohanó világban élünk, és nincs időnk egymásra.

Ha több időt szánnánk arra, hogy beszélgessünk egymással, akkor sokkal jobban megértenénk egymást, a másik generációkat is.

Hihetetlen, hogy mennyire kevéssé ismerjük egymást, csoportos képzésekre, workshopokra szoktam bevinni a különböző generációk nagy ikonjairól képeket, videókat. Jó példa, hogy a fiatalok közül 30 főből egy vagy kettő ismeri fel Karády Katalint. A szülők generációja pedig nem tudja beazonosítani a különböző közösségimédia-alkalmazások logóját vagy éppen a mai sztárokat, a youtubereket, tiktokereket, annak ellenére, hogy a gyermekeik hosszú-hosszú órákat töltenek el az ő nézegetésükkel, rájuk figyelnek, és ők a példaképeik.

Keveset beszélgetünk egymással a különböző generációk számára központi dolgokról, pedig az értő figyelem nagyon fontos lenne. Jobban meg tudnánk a beszélgetéseken keresztül tanulni azt is, hogy hogyan érdemes kommunikálni egy eltérő generációba tartozó családtaggal, ismerőssel.

– Talán azért is kommunikálhatnak ma kevesebbet a családtagok, mert amíg harminc évvel ezelőtt még mindenki ugyanazt az egy sorozatot nézte a család egyetlen tévékészülékén, addig ma már megszámlálhatatlan műsor közül választhatunk, és minden családtag a saját tévéjén, laptopján, telefonján nézheti a számára legkedvesebbet. Egyedül a szobájában.

– Igen, egy szülőknek tartott csoportos képzésen mondtam, hogy már a gyerekek sem értik meg feltétlenül egymást, mert például kilóg az a sorból, aki nem videójátékozik az aktuális kedvenccel. Erre egy szülő mondta, hogy régen ugyanez volt az Izaurával, aki nem nézte a sorozatot, az kimaradt. Régen mindenki nézte azt a pár műsort, ami volt, és tudtak erről beszélgetni, de most már kis tartalomfogyasztási burkokban élünk. Millió lehetőség van, és mindenki választhat. Ez nagyon nagy szabadságot jelent, ugyanakkor el is választja a generációkat, a családtagokat egymástól.

– Ez oda is elvezethet, hogy már az adott generációk sem egységesek. Nemcsak a fiatalokra, de az idősebbekre is jellemző lehet ez, hiszen például a Facebook csak olyan tartalmakat tesz eléjük, ami egy szűk véleménybuborékba zárja őket.

– A Társadalmi dilemma című film nagyon jól megvilágítja, hogy az algoritmusok hogyan különítenek el minket egymástól értékek, vagy világnézetek alapján. Az igények nagyon meghatározzák, hogy mit kapunk. Ha nagyon alacsony igényünk van például szórakozás területén, akkor megkapjuk a táncoló csirkéket, a gagyi tartalmakat, és nem tudunk kilépni ebből a körből. A TikTok például hihetetlenül jól és gyorsan be tudja állítani az igényeinket. Ez veszélyes lehet, mert azt gondolhatjuk, hogy a közösségi médiában csak olyan tartalmak vannak, amelyeket mi nézünk, és közben meg mondjuk a gyerekünk, a nagyszülőnk vagy a szomszédunk egészen mást lát ott, mint amit mi.

– A korosztályok eltérő jellemzői és igényei miatt ezek az algoritmusok még inkább elkülöníthetik egymástól a generációkat is.

– Valóban egészen más csatornákat használnak az eltérő generációk. Az a döbbenetes, hogy még a Z generáción belül is nagyon nagy a szegmentálódás, a tizenévesek például nagyon szeretik a TikTokot, a huszonévesek már kevésbé. A fiataloknál azt is lehet látni, hogy a legfontosabb számukra az, hogy a kortársakkal közösségben legyenek. Látni is lehet, hogy amint a szülői generáció megjelenik egy csatornán, a fiatalok gyorsan elmennek onnan, és keresnek egy olyan felületet, ahol csak a kortársakkal tudnak kommunikálni. Például a Facebookkal is ez történt korábban, most pedig már az Instagramon is érzékelni lehet.

– Muszáj annyit használnunk az internetet, a közösségi média platformokat? Nem pont ezek okozzák a generációk közötti feszültségeket?

– Iszonyatosan nagy potenciál van az internetben. Nagyon sok fiatallal találkozom, akik ingyen megtanultak általa szakmákat, nyelveket. Azonban beszélgetek ifjúsági munkásokkal is, akik elmondják, hogy ahogy bejön az internet-hozzáférés a kevésbé felkészített, hátrányosabb helyzetű gyermekek életébe, úgy kezdenek elszakadni a fociedzéstől, és válnak videójáték-függővé. Tehát sokak számára nem a lehetőséget adja meg az internet, hanem pont hogy elveszi azt. Mindig a technológiai újítások okozzák a problémát. Ha nem használjuk jól azokat a dolgokat, amelyekkel kényelmesebbé tesszük az életünket, akkor ellenünk fordulnak. Annyira addiktívak az új technológiák, hogy nagyon nehéz bölcsen használni őket. Szándékosan úgy vannak felépítve, hogy a gyártóknak hatalmas hasznot hajtsanak.

Felháborító, hogy a videójáték-ipar, a pornóipar, mind-mind úgy épül fel, hogy még több pénzt termeljen a cégeknek, miközben egy fiatal generációt tesznek tönkre pszichésen. Még fiatalabban és még többet használják őket.

Gyakorlatilag ezek a cégek abból csinálnak pénzt, ami a mai fiatal Z és Alfa generációt lezülleszti. A jövőkép is nagyon sötét, például az Instagramnak olyan verzióját is tervezik már, amin gyerekek is létrehozhatnának profilt. Bár ezt a tervet megtámadták, de nyilvánvaló, hogy a gyermekekből is bizniszt akarnak csinálni. Minél fiatalabb korban teszik ugyanis a gyerekeket függővé, annál nyereségesebbek lesznek a cégek számára. Iparágak épülnek arra, hogy függővé váljunk, hogy ne tudjuk jól használni a közösségi médiát vagy az egyéb online tartalmakat. Ennek messzemenő kárai lehetnek akár a párkapcsolatainkban, akár a munkavégzésünk hatékonyságában, akár pszichésen is.

– Mit tehetnek a szülők ez ellen?

– Nagyon sokat. Érdekes, hogy egy friss kutatásunkban az általunk megkérdezett gyerekek 97 százaléka azt mondta, hogy a szülőknek kell őket felkészíteni a közösségi média és az internet használatára. Ugyanakkor a gyerekek több mint fele nem kapott ilyen felkészítést. Tehát a szülőknek fontos nyomon követni, hogy mivel foglalkoznak a gyermekeik az interneten. Továbbá fontosak a korlátok is. Ezekre van igényük a fiataloknak, mivel érzik, hogy nagyon nehéz maguknak határokat szabni. Folyamatosan beszélgetni kell erről velük, nagyon sokszor már túl későn kezdenek el a felkészítéssel foglalkozni a szülők.

– Említette már a generációk közötti együttműködés kapcsán is, hogy fontos, hogy beszélgessünk egymással. Tudjuk azonban, hogy ez sokszor nehezen megy a családon belül is. Mit ajánl ezzel kapcsolatban?

– Érdemes lehet nem célirányosan elkezdeni a beszélgetést, hanem valamilyen időtöltés keretében. Hasznos lehet, ha valamit elkezdünk közösen csinálni, például közös házimunkát, vagy menjünk el együtt sétálni, ilyenkor is remekül lehet beszélgetni. Nem biztos, hogy a gyerek rögtön elkezd beszélni magáról, de ha a társairól mond el dolgokat, akkor már azon keresztül is nagyon sok mindent meg lehet tudni.

Az is kulcs, hogy ha a gyerek kérdez, akkor figyeljünk rá még akkor is, ha nincsen sok időnk, mert lehet, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom. Főleg a tizenéves korban jellemző, hogy hullámzó a kamaszok lelkiállapota, ezért nagyon érdemes rájuk figyelni, amikor megnyílnak. Tiszteljük meg őket a figyelmünkkel, és ne bélyegezzük meg egyből az általuk kedvelt dolgokat.

– És ha idősebbekkel szeretnénk beszélgetni?

– Bennük lehet egy kisebbségi vagy alkalmatlanság érzés. Időnként sértettség, sebzettség is, mivel gyakran maradinak bélyegzik őket, és sokszor azt érezhetik, hogy nincs meg feléjük az a tisztelet, ami korábban, az ifjúság kultuszának megjelenése előtt megvolt az idősebbek felé. Ezért a tisztelet kimutatása a fiatalok részéről is fontos lenne. Családi szinten lehet ezt segíteni, ha a szülők a nagyszülők felé kimutatják, hogy számukra értékesek, és adnak a véleményükre, akkor ez a gyerekek számára is jó példa lesz.

A legfontosabb, hogy a generációk közötti párbeszédnek és megismerésnek mindkét irányba működnie kell. Az idősebbek is tanulhatnak bizonyos dolgokat a fiataloktól, de mindenképpen vannak olyan örök értékek is, amelyeknek az átadásával az idősebbek tudják segíteni a fiatalokat.