Révész József csellóművész fiatalkorában került először a lovak közelébe és azóta is ragaszkodik hozzájuk, most már több mint 30 éve tart hátasokat. Mindehhez adódott zenei életének tapasztalata, hiszen úgy látja, a gyermekek fejlesztése leginkább a művészet eszközeivel érhető el. E két terület összekapcsolásával hívta életre programját, amely során a lovakkal történő foglalkozást és a zenében rejlő fejlesztési lehetőséget ötvözi.

„Alapként megtanítjuk a gyerekeket a lóval bánni, hogy megtapasztalják milyen az ember és az állat között működő harmónia és ezzel állat- és természetközpontú szemléletre is tanítjuk őket. A lovaglásnak és a zenének is a ritmus az alapja, így ha megtanulnak lovagolni, azzal máris fejlesztjük ritmusérzéküket. De tanulással is összeköthető az állat gondozása, hiszen ha egy kisgyerekkel együtt pucoljuk a ló lábát, hozzákapcsolva egy mondókat is meg lehet neki tanítani. Mindeközben pedig a tempókülönbségeket is megismerhetik, hiszen hol gyorsabban, hol lassabban pucolva az állatot, megérezhetik a zene lüktetését” – mesélte a csellóművész a Kossuth Rádió műsorában.