Jelenleg Magyarországon közel kétszázezer, Alzheimer-kórban szenvedő ember él, akiknek életminősége csak a korai diagnózissal és kezeléssel őrizhető meg. A betegséghez számos egyéb panasz is társul, amelyek csak fokozzák az Alzheimerrel való együttélést. A korai diagnosztizálás azonban koránt sem olyan egyszerű, mint azt gondolnánk.

A néma pusztító

A betegség főként az idősebb korosztályt érinti, és hirtelen szellemi leépüléssel jár, ami az önellátást is megakadályozza. Intő jeleit azonban sokszor észre sem vesszük időben, pedig szembe tűnők. A kognitív kórtünetek közt a leggyakoribb az:

- emlékezetzavar
- döntés, figyelem zavarai, nehézségei
- beszédzavar
- a begyakorolt mozgások elvégzésére irányuló képesség elvesztése
- tárgyak, arcok fel nem ismerése

A nem-kognitív tünetek pedig:

- szorongás, félelemérzés, depresszió
- hallucinációk és téveszmék
- nyugtalanság
- agresszivitás
- személyiség torzulása
- vegetatív zavarok

A fenti tüneteket talán aztért nem kapcsoljuk össze azonnal az Alzheimerrel, mert az időskori elbutulás vagy a korral járó változások számlájára írjuk. Pedig az időben felismert Alzheimer kezelhető és az életminőség rovására sem megy annyira.

A vizsgálat, ami 20 évet megspórol

A Los Angeles-i Cedars-Sinai Medical Center kutatása hatalmas áttörésnek számít az Alzheimer-kór felismerésében és kezelésében. Az egészségügyi komplexum által kifejlesztett vizsgálat során ugyanis elég egyetlen pillantás egy speciális eszközzel a szembe, hogy az kiszűrje a káros agyi elváltozásokat. Sőt a szerkezet, 20 ével a betegség kialakulása előtt képes arra, hogy megjósolja annak felbukkanását.

„Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a retina megbízható forrás lehet az Alzheimer-kór diagnózisára" - mondta a kutatás vezetője Dr. Maya Koronyo-Hamaoui, a Cedars-Sinai idegsebésze. „A retina elemzésén alapuló vizsgálat egyik legnagyobb előnye az, hogy probléma és fájdalom nélkül jár így gyakran megismételhető, amely lehetővé teszi számunkra, hogy figyelemmel kísérjük a betegeket és a betegségük kialakulásának intenzitását, fokozatait."

A betegségnek három szakasza van. Az első szakaszban enyhe, szinte észre sem vehető jelzések érkeznek, mint például a hanyatló memória, a visszahúzódás, érdektelenné válás, esetleg az idő-és tér nem megfelelő észlelése. A második szakaszban akadozó beszéd, a szavak keresése jellemző, valamint szétszórtság, bizonytalanság, mozgáskoordinációs zavarok, tájékozódási képesség elvesztése, és a nevek, találkozók elfelejtése is. A harmadik szakaszban már az arcfelismerés sem sikerül, a tájékozódási készség teljesen eltűnik, és a mindennapi tevékenységek végrehajtása is nehézsége okoz, sőt nem is képes rá (pl.: evés, öltözés). A beszéd megértése nehézkessé válik, a számokat nem ismerik fel, és a szavakkal történő önkifejezés is romlik.

A felfedezés, viszont lehetővé teszi mindezek elkerülését, és az időbe való diagnosztikával a betegség intenzitása is féken tartható.