Mint írták, Magyarországon évente körülbelül 30-35 ezer új szívinfarktust és 42 ezer stroke-ot regisztrálnak. Egy évtizede még évente 15 ezer ember halt meg infarktus következtében, mára ez a szám kevesebb mint a felére csökkent az infarktus nyugat-európai szintű ellátásának köszönhetően.
Tóth Kálmán, a Magyar Kardiológusok Társaságának (MKT) elnöke, a Pécsi Tudományegyetem I.sz. Belgyógyászati Klinikájának igazgatója szerint a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel összefüggő halálozások számának jelentős csökkenése az elmúlt másfél évtized sikertörténete a hazai egészségügyben. A kiterjedt katéteres laborhálózati rendszernek köszönhetően az, aki időben orvoshoz fordul, korszerűen gyógyítható a korai katéterterápiás módszerrel.
Az infarktusban végzett beavatkozások száma és sikere is megközelíti a fejlett Európa átlagát. A szívinfarktus akut kezelése utáni időszak tekintetében azonban rosszabbul állunk, mint az azonos akut ellátást nyújtó nyugat- és észak-európai országok. Megközelítőleg ugyanannyi embert veszítünk el a kezelést követő 365 napban, mint a kezelés korai időszakában – írta az MKT a közleményében.
A társaság idézte Becker Dávid egyetemi docenst, a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinika igazgatóhelyettesét, aki szerint a késői magas halálozás oka alapvetően az infarktus utáni életvitelben keresendő. Az egészséges életmód, a dohányzás elhagyása, a testsúly optimalizálása, a rendszeres mozgás és az előírt gyógyszerek pontos szedése rendkívül sokat számít, és szerinte ebben nagyon rosszul állunk.
A program szakmai partnere, a Sanofi gyógyszergyár orvos igazgatója, Stella Péter azt emelte ki: az eredményes gyógyuláshoz vagy krónikus betegségek esetében a megfelelő kontrollhoz elengedhetetlenül fontosak a jó gyógyszerkészítmények, de önmagukban nem elegendőek. A betegeket támogatni kell abban, hogy a készítményeket rendszeresen, a kezelőorvos által előírt módon szedjék. Ehhez oktatási anyagok, betegtámogató programok kellenek, amelyek biztosítják azt, hogy a beteg megértse, miért van szükség a kezelésre, mit tehet ő maga azért, hogy meggyógyuljon vagy hogy együtt tudjon élni a betegségével.
Forster Tamás professzor, a Szegedi Tudományegyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ igazgatója, a Magyar Nemzeti Szívalapítvány elnöke a szakmai, de mégis civil szervezetek szerepét emelte ki. Szerinte rendkívül fontos, hogy több csatornán keresztül juthassanak el az ismeretek a betegekhez, akiknek a tájékoztatása, az edukációja talán a legfontosabb abban, hogy érezhető javulást érhessünk el a szívinfarktus okozta halálozások vagy azok megelőzése terén.
