Az egészségügyi dolgozók csoportos külföldi munkavállalása mögött a magasabb fizetés, a korszerű körülmények és a nagyobb megbecsülés okai állnak. Mekkora béremeléssel tarthatóak itthon az orvosok, nővérek, szakdolgozók és hogy mennyivel kellene növelni az egészségügyre fordítandó forrásokat a megfelelő működéshez? Most kiderül.

„Ha nem növelik meg jelentősen az egészségügynek szánt forrásokat, akkor még többen halnak majd meg idő előtt, még nyomorúságosabb lesz az emberek sorsa Magyarországon, mivel még kevesebb lesz a hadra fogható munkaerő” – festett igen borús képet a jövőről a hirado.hu-nak Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.

Hasonlóan nyilatkozott a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete elnöke is. Dénes Tamás szerint az ösztöndíjprogramok ellenére kilátástalan helyzetben vannak a kezdő orvosok, hisz nem látják, hogy karrierjük elejétől a nyugdíjukig hogyan alakul az életpályájuk. Az ösztöndíjak csak időszakos reményt adnak, nem valódi bérelemek, hisz nem számítanak bele az ügyeleti díjba, a nyugdíjba és csak néhány évre szólnak – magyarázta. Ráadásul óriási bérfeszültséget okoznak az egészségügyön belül. Egy fiatal orvos ugyanis a különböző juttatásokkal együtt többet keres, mint a tanára, aki több évtizede praktizál már.

Túlterhelt orvosok

Nem ritka, hogy egy orvos másod-, vagy akár harmad-, negyedállást vállal azért, hogy meg tudjon élni, ami viszont kihat a teljesítményére, mivel nem tud eleget pihenni. Mivel nincs elegendő munkaerő az egészségügyben, a bentlévőknek többletmunkát kell vállalniuk, kevesebb időt tudnak egy-egy betegre fordítani, így csökken az ellátás színvonala is. Sokszor még a minimumfeltételek sem teljesülnek, pedig a beteg érdeke a pihent orvos volna – hívta fel a figyelmet Éger István.

Csak a béremelés segít

„Jelenleg sem a tárgyi, sem a személyi, sem pedig az anyagi feltételek nincsenek meg. A problémákat csak a dolgozók frusztrációjának csökkentésével lehetne kezelni. Pénz bevonásával mérséklődne az elvándorlás is, több ember maradna a rendszerben, akik között eloszlana a feladat” – tette egyértelművé Sipka Balázs, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke.

A nyilatkozók egyetértettek abban, hogy évente nagyjából 600 milliárd forinttal kellene több forrást biztosítani az egészségügynek. Még ettől sem lenne nyugat-európai színvonal, de a 2-3 százalékos GDP-arányos növeléssel a visegrádi négyek országaival (rajtunk kívül Csehország, Lengyelország és Szlovákia) kerülnénk egy szintre.

Mennyi az annyi?

Ennek alapján a rezidenseknek nettó 300 ezer, a szakorvosoknak 500 ezer, a főorvosoknak pedig 700 ezer forint lenne az alapbére. Szükség lenne a szakdolgozók fizetésének emelésére is, körülbelül a jelenlegi duplájára, legalább nettó 200 ezer forintra – közölte a rezidensszövetség elnöke.

A fizetésemelés lehetne a kulcsa a hálapénz kivezetésének is, amely egyébként senkinek sem érdeke. Az orvosnak, azon túl, hogy megmérgezi az orvos-beteg bizalmi viszonyt, azért nem, mert megalázó, erkölcstelen és kiszámíthatatlan, hisz nem tudja, mennyit keres majd a következő hónapban. Az államnak azért nem, mert egy jelentős szektor részben a feketegazdaságban működik; egyes felmérések szerint 40-60 milliárd forintot tesz ki a paraszolvencia.

A hálapénzre vezethető vissza az is, hogy sokszor a fiatal orvost nem engedik beteghez jutni, vagyis akadályozza a minőségi rezidensképzést is. Továbbá a betegek sem kerülnének abba a helyzetbe, hogy a pénztárcájuk vastagsága dönti el, milyen ellátást kapnak, holott korábban járulék formájában már fizettek érte.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Szeniormagazin Facebook oldalát!
(Kép: 20minutos.es Forrás: szeniormagazin.hu/hirado.hu)