A "kegyes halál" az összes haláleset 4 százalékát tette ki 2016-ban a hivatalos adatok szerint. Az értékelésben a holland társadalom öregedését és az orvosok növekvő hajlandóságát jelölték meg az esetszám emelkedésének lehetséges magyarázataként.

Az eutanáziát igénybe vevők legnagyobb csoportját a gyógyíthatatlan, végstádiumú rákbetegek alkották. Az esetek többségében az otthonukban "segítették halálba" a betegeket.

A világon elsőként Hollandiában legalizálták az eutanáziát 2002 áprilisában, és végrehajtását szigorú szabályokhoz kötik. Az önkéntes halált azoknak a betegeknek engedélyezhetik, akik elviselhetetlen fájdalmakkal járó gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és az eutanáziát még teljesen tiszta tudatállapotban kérelmezik.

Eutanázia

Az eutanázia mai jelentése: a gyógyíthatatlan beteg halálának aktív vagy passzív meggyorsítása, illetve a páciens részéről szükségtelennek tartott orvosi beavatkozásról való tudatos lemondás.

Az eutanázia hívei az élet utilitarista szemléletéből indulnak ki, nevezetesen: kisebb értéket tulajdonítanak az életnek, amikor annak hasznossága csökken, vagy egyenesen a végéhez közeledik. Így követhető az a gondolatmenet, hogy a gyógyíthatatlan és fájdalmas betegség esetén vagy a végstádiumba jutott beteg esetében az élet fenntartása már nem áll érdekében sem a betegnek, sem a családjának, hozzátartozóinak, sem a társadalomnak. A következtetés pedig: az embernek nemcsak az életéhez van joga, hanem a halálához is, az emberhez méltó halálhoz való jogról beszélhetünk. A szenvedéstől való menekülést, megszabadulást humanista elvekkel magyarázzák, ám e vonatkozásban szembekerülnek a keresztény hitelvekkel – melyek a szenvedést az élet természetes részének fogják fel, sőt bizonyos lelki megtisztulást rendelnek hozzá.

A legtöbb jogrendszerben nincs kifejezetten erre vonatkozó intézkedés, jogszabály, ezért az eutanáziát vagy öngyilkosságnak, vagy gyilkosságnak tekintik – ha mások követik el.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Szeniormagazin Facebook oldalát!