A Journal of Controlled Release című folyóiratban megjelent cikk egy olyan új kezelési módot mutat be, amely állatkísérletekben kitűnő eredményeket hozott. Ha emberen is sikeresnek bizonyul, akkor számottevően javíthatja az emlőrákos betegek életkilátásait – írták a közleményben.

Úgy fogalmaztak: Szakács Gergely és munkatársai a sejtek úgynevezett gyógyszerpumpáit próbálták „becsapni”.

A gyógyszerpumpák olyan molekulák, amelyek sok egészséges sejtben is működnek, és a káros anyagokat, mérgeket távolítják el a szervezetből. Sajnos a ráksejtek ezeket arra használják, hogy kipumpálják magukból az elpusztításukra küldött gyógyszermolekulákat, így egy idő után ellenállóvá (rezisztenssé) válnak a kezeléssel szemben.

Szakács és kollégái egy olyan szert vizsgáltak, amelyet gyakran alkalmaznak emlőrák esetében (doxorubicin). Ez kezdetben hatékony, később azonban – a gyógyszerpumpák miatt – érzéketlenné válnak rájuk a ráksejtek. Szakácsék két újítást próbáltak ki kísérleteikben.

Egyrészt a szernek egy módosított („becsomagolt”) formáját alkalmazták. Másrészt nem lombikban, hanem élő szervezetben (egerekben) vizsgálták ennek a módosított szernek a hatásait.

Az MTA közleménye szerint a kapott eredmények igen biztatóak: a kísérleti egerekben háromszor hosszabb túlélést értek el azokhoz az állatokhoz képest, amelyek a szer hagyományos formáját kapták. Ez azzal lehet összefüggésben, hogy a módosított szert kapott egerekben nem, vagy csak sokkal lassabban alakult ki a rezisztencia.

Szakácsék szerint mindez jelentős pozitív hatással lehet az emlőrákkal kezelt nők életkilátásaira.

Eredményeiket összefoglalva a közlemény szerint úgy fogalmaztak: inkább a rezisztencia megelőzésének irányába mozdultak el, tehát olyan terápiás protokollok kidolgozására helyeznék a hangsúlyt, „amelyek megelőzik, vagy legalább időben kitolják a tumorsejteket a terápiával szemben megvédő mechanizmusok megjelenését” – idézte Szakácsot a közlemény.

Szakács Gergely, aki a Semmelweis Egyetemen végzett és doktorált, az egyesült államokbeli NIH Nemzeti Rákkutató Intézetében (NCI) érte el első nemzetközileg is jelentős eredményeit, majd 2006-os hazatérése után először az MTA Enzimológiai Intézetében, újabban pedig a Bécsi Orvostudományi Egyetem Rákkutató Intézetében alapított sikeres laboratóriumot.