Az ember agya aránytalanul nagy, testéhez képest mintegy hatszor akkora, mint amekkorát más emlősök arányai alapján várnánk. Az egy-másfél kilogrammos szerv a test energiaszükségletének egyötödét teszi ki. Az evolúciós elmélet szerint komoly oka lehetett ilyen „költséges” szerv kialakításának és fenntartásának. Az okokat keresve a tudósok gondoltak arra, hogy az emberelődnek talán ekkora agykapacitásra volt szüksége, hogy felvegye a harcot a környezet kihívásaival, az élelem felkutatásával és tárolásával vagy az egyre bonyolultabb társadalmi viszonyokkal.

Évtizedes feltételezés dőlt meg

Erre a kérdésre a múltban a kutatók többnyire összehasonlítással igyekeztek választ kapni: vizsgálták például a ma élő emberszabású majmok és az emberelődök csoportnagysága és agyuk mérete közötti összefüggést. A Nature tudományos lap friss számában megjelent tanulmány szerzői, Mauricio Gonzáles-Forero és Andy Gardner, a skót St. Andrews-i Egyetem kutatói számítógépes szimulációval keresték a választ a kérdésre. Kitaláltak – az egyszerűség kedvéért – egy csak nőkből álló populációt és követték őket az élet kihívásainak útján. Betáplálták az újszülött agyméretét, az agy és a szaporodási szervek energiaszükségletét és olyan feladatokat szimuláltak, amelyek az agyi evolúció környezeti és társadalmi kihívásokat számba vevő elméleteiben jelennek meg.

A gép azt mérlegelte, hogy az egyes gazdasági és társadalmi kihívások mennyire befolyásolták idővel az agy méretét. Azt találta, hogy a komolyabb kihívás általában nagyobb agyméretet eredményezett. A két kutató azt várta, hogy a társadalmi kihívások estek nagyobb súllyal a latba, ez volt évtizedeken át a vezető elmélet.

Segített az egyéni küzdés

Meglepetésükre a gép azt az eredményt hozta, hogy az agynövekedést serkető feladatok 60 százalékát olyan tevékenységek tették ki, amikor az egyén maga küzdött a természettel, egyedül kereste, tárolta és készítette el az élelmet, állított elő kőeszközöket. 30 százalékot jelentettek azok a feladatok, ahol másokkal együttműködve szerezte meg a táplálékot, például közös vadászaton vett részt.
Az utolsó 10 százalékot az embercsoportok közötti versengés tette ki. A kulturális – többek között a nyelvfejlődési – tényezőket a jövőben tervezik modellezni.

A tudósok nem gondolják, hogy ezzel az “övék az utolsó szó”, inkább arra bátorítanák a többi kutatót, hogy vizsgálják számítógépes modellekkel az agyméret kialakulásának kérdéseit.