A hivatalos adatok szerint 2357-en választották a "kegyes halált" 2018-ban, legnagyobb részben 60 és 89 év közöttiek, és valamivel több nő, mint férfi. A legtöbb esetben az érintett otthonában került sor a beavatkozásra. Az összes haláleset mintegy két százalékáról van szó.

Az eutanáziát igénybe vevők túlnyomó többsége rákban vagy egyszerre több súlyos betegségben szenvedett, illetve olyan állapotban volt, hogy a javulásra már semmi esély nem mutatkozott, és az orvosok szerint a természetes halál is hamar bekövetkezett volna.

A legnagyobb csoportot a gyógyíthatatlan, végstádiumú rákbetegek, valamint a súlyos idegrendszeri, szív- és légzőszervi betegségekben szenvedők alkották.

Tavaly egyetlen kiskorút sem "segítettek a halálba". Az érintettek 67,1 százaléka 70 évesnél idősebb volt.
Az esetek kevesebb mint 1 százalékában volt a beteg öntudatlan, ők előzetes nyilatkozatot tettek az eutanáziáról.
A világon elsőként Hollandiában legalizálták az eutanáziát 2002-ben, végrehajtását azonban szigorú szabályokhoz kötik ott és a később hasonlóan eljáró Belgiumban is.

Az önkéntes halált azoknak engedélyezhetik, akik állandó, szinte elviselhetetlen, kevéssé csillapítható fájdalommal járó, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és az eutanáziát még teljesen tiszta tudatállapotban, cselekvőképesen kérelmezik írásban, ismételten.