Ha a mi kultúránkban egy édesanya vagy édesapa szomorú, a kórházban akár idegenként is közelebb lépünk, mondunk néhány vigasztaló szót, és talán meg is érintjük. Egy muzulmán édesanyával vagy édesapával azonban nem tehetjük ezt, főként nem az ő kulturális közegükben. Ott elrejtik az érzelmeiket az emberek, és távolságtartóan kommunikálnak – hangzott el a Kossuth Rádió Családok, történetek című műsorában.

A műtétet hatalmas előkészület és megbeszélések sorozata előzte meg, ezt jól jelzi, hogy csak ezekkel a munkafolyamatokkal 55 ezer óra ment el, és csak a szervezés alatt közel 10 ezer e-mailt váltottak egymással a szakemberek. A szétválasztást Csókay András és Csapody Marcell hajtotta végre, a plasztikai műtéteket pedig Pataki Gergely végezte.

Két pécsi aneszteziológus is részt vett az ikrek szétválasztó műtétjén. Ezer Erzsébet, a Pécsi Tudományegyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének osztályvezetője és Szenohradszki Katalin klinikai főorvos hosszú órákon át teljesítettek szolgálatot a műtőben.

Éjjel-nappal a gyerekek mellett voltak az orvosok

Áldozatos munkájuknak is köszönhető, hogy a gyerekek kibírták a rendkívül hosszú műtétet. A pécsi szakemberek később is éjjel-nappal a gyerekek mellett maradtak – a kórház egyik üres kórtermében laktak –, hogy támogassák a bangladesi szakemberek munkáját.

A két anaszteziológus a műsorban a műtétről és annak részleteiről beszélt. Egyikük elmondta, hogy egy nagyon profin felszerelt katonai kórházban zajlott a műtét.

A kiutazás előtt tájékoztatták a szakembereket, hogy pontosan milyen felszerelések szükségesek, és mindenből a legkorszerűbb technológiát szerezték meg. A legnagyobb problémát a speciális vérkeresés jelentette, de ezt is sikerült időben megoldani.

A magyar aneszteziológusok nem mozdultak a gyerekek mellől

A gyermekek mellett a teljes műtéti idő alatt, a bangladesi kollégákkal együtt két aneszteziológus volt jelen gyermekenként, akik nyolcórás műszakokban váltották egymást. A magyar aneszteziológusok azonban nem mertek távol maradni a gyerekektől, így az egész műtét alatt körülbelül egy órát voltak távol kétszer, de azt mindketten elmondták, hogy egyikőjük sem gondolta volna, hogy kibír több mint 48 órát ébren.

Egy ilyen komoly műtét során egy aneszteziológusnak nemcsak az a dolga, hogy az altatást végezze, folyamatosan figyelik a vénákat és a centrális vénás kanülöket, valamint az invazív artériás nyomásméréshez szükséges artériát is biztosítaniuk kell. Emellett biztosítani kell a légzéshez a légutakat, légszondákat, és hőmérőket kell elhelyezni, illetve beállítani a monitorokat és az EKG-kat. Ennél a műtétnél speciális módon kellett elhelyezni a gyermekeket, és a legnagyobb problémát a sterilitás okozta, emiatt nehéz volt megoldani, hogy az összenőtt fejek minden oldalról megközelíthetők legyenek.

A műtét megkezdése után pedig szinte folyamatosan változott az adott helyzet, így mindig figyelni kellett a gyógyszeradagolást. Egyes fázisok során jelentős volt a vérveszteség is, így nagyszámú vörösvérsejt transzfúziót hajtottak végre az orvosok.

Hatalmas érzelmi reakciók

A két aneszteziológus arról is beszélt, hogy hatalmas érzelmi reakciókat váltott ki szinte mindenkiben az elmúlt időszak. Minden egyes nap látták a gyermekek szüleit, akik aggódva várták, hogy valaki tájékoztassa őket a gyermekek állapotáról. De a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a műtét után a szülők újraláthatták Rabeyát és Rukayát.

Magyar szakemberek segítik az ikrek rehabilitációját is.

A Semmelweis Egyetem és a Pető Intézet is felajánlotta a segítségét. A hároméves kislányok közül az egyik továbbra is jól van, játszik édesanyjával, testvérénél viszont szövődmények léptek fel. Az orvosok folyamatosan egyeztetnek arról, hogy milyen kisebb műtétekre van még szükség ahhoz, hogy a lányok felépülése a lehető legnagyobb biztonsággal elindulhasson.