A medveállatkák a világ egyik legelpusztíthatatlanabb életformái közé tartoznak, képesek túlélni a legszélsőségesebb körülményeket is. Magyarországon mintegy száz faja él a medveállatkának.
DNA-protective protein found in tardigrades can also protect human cellshttps://t.co/pURXzyCrMg pic.twitter.com/NWi4a7OE80
— EARA (@The_EARA) September 21, 2016
Túlélik a teljes kiszáradást, a fagyasztást, a több mint 150 Celsius-fokos hőmérsékletet és a sugárzást, amely több ezerszeresen meghaladja az emberi tűrőképességet, és még a világűr vákuumát is képesek túlélni. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy ezek a fél milliméternél is kisebb élőlények képesek vegetatív állapotba kerülni, hogy megvédjék a testüket, amikor veszélynek vannak kitéve.
A tudósok arra törekedtek, hogy kiderítsék, pontosan milyen mechanizmusokat használnak a medveállatkák arra, hogy környezeti stresszhatások esetén belépjenek ebbe a „felfüggesztett” állapotba, illetve, hogy kilépjenek belőle.
Az amerikai Wyomingi Egyetem által vezetett kutatócsoport megállapította, hogy a medveállatkák a sejtjeikben bizonyos fehérjéket használnak az életfolyamatok lelassítására.
Amikor ezeket a fehérjéket emberi sejtekbe juttatták, azt fedezték fel, hogy a molekulák lassították az anyagcserét, akárcsak a medveállatkáknál. A kutatók továbbá arra is rájöttek, hogy az emberi sejtekbe ültetett medveállatka-fehérje hatására a sejtek ellenállóbbá váltak a környezeti hatásokra.
„Ahogy a szélsőséges hatás megszűnik, a fehérjék feloldódnak, és az emberi sejtek is visszatérnek a normális anyagcseréjükhöz”
– mondta Thomas Boothby, a tanulmány társszerzője.
A legújabb felfedezés olyan új technológiák kifejlesztéséhez vezethet, amelyek középpontjában a sejtek vagy akár egész organizmusok felfüggesztett életre keltése áll az öregedés lelassítása érdekében.
