Olyan multifaktoriális megbetegedésről van szó, ahol az anyagcsere-tényezők hatására a vizelet túltelítetté válik a kőképző anyagokra nézve (pl. kalcium, oxálsav, húgysav), a vizeletkoncentráció túl magas (fajsúly >1015 g/l) lesz és a vizelet normál vegyhatása (pH) megváltozik. A kőképződést elősegíti a vizeletpangás (pl. anatómiai elváltozások, jóindulatú prosztata megnagyobbodás), a tartós fekvés, a szomjazás és a fehérjebő táplálkozás. A megnövekedett állati fehérje hatására a vizelet kalcium tartalma megnövekszik, fokozódik az oxálsav és a húgysav kiválasztása is a vizeletben, csökken a kristályosodást gátló citrát koncentrációja és savanyúvá válik a vizeletet. Mindezen tényezők kedveznek a kalciumtartalmú- és húgysavkövek kialakulásának.

A vesekő sokáig tünetmentesen fejlődik ki. Ha elmozdul és a vizeletelvezető rendszerben elakad, vesekőrohamról/vesegörcsről (uretercolica) beszélünk, amelyet általában szabad szemmel nem látható véres vizeletürítés (haematuria) kísér.

A betegség diagnosztizálásában segítséget jelent a vizeletvizsgálat (vizelet pH, fajsúly, baktérium, stb. kimutatása, és a kalcium, húgysav, oxálsav, foszfát, cisztin koncentrációjának megállapítása), a vérvizsgálat, az eltávozott kő analízise, valamint röntgen, CT, ultrahang és vesefestéses (urographia) vizsgálat – írja az MDOSZ.

A terápia vesekőroham esetén görcsoldó, fájdalomcsillapító adása és kőhajtás (bő folyadékfogyasztás, mozgás-ugrálás, helyi meleg alkalmazása). Későbbiekben kőzúzás pl. ESWL (Extracorporal ShockWave Lithotripsy, azaz extrakorporális lökéshullám kőzúzás) és ultrahangvezérelt endoszkópos kőeltávolítás lehetséges. A kőképződés gátlására gyógyszeresen befolyásolják a vizelet vegyhatását és javasolják a vizelet koncentrációjának önellenőrzését tesztcsík segítségével (a vizelet fajsúlya ne emelkedjen 1010 g/l fölé).