„Hova tettem a kulcsot? Mit is mondott hányra jön? Ó elfelejtettem…” szinte a végtelenségig lehetne ragozni a hasonszőrű mondatokat, amik egyetlen közös nevezőre vezethetők vissza: a feledékenységre.

A memóriaromlás természetes dolog. Nem lehet a figyelmetlenség, vagy szétszórtság számlájára írni, mert egy bizonyos kor fölött mindenki szépen lassan megtapasztalja azt. A dolog hátterében a hippokampusz funkciójának hanyatlása áll, ami epizodikus memóriavesztést okoz, vagyis bizonyos momentumokra egyszerűen nem emlékszik az illető. Hiába tudja felidézni az azt követő vagy az az előtti pillanatokat az adott néhány perc „kiesett”.

Utóbbi a hipokampusz csökkent működéséből fakad, mert amiatt csökken az emlékkép felidézési funkció és képesség. A másik gyakori jelensége a memória romlásnak, hogy az emlékképek és a fantazmagóriák közti határ elmosódik és gyakorta az elképzelt jeleneteket éli meg az ember saját emlékeként. Ez amiatt lehetséges, hogy az agynak azonos részét használjuk az emlékezés és a képzelet működésekor

Nem mindenki felejt!

A memóriaromlásnak is gátat lehet szabni, és lassítani a folyamatot az aktivitással. A rendszeres keresztrejtvény fejtés, kerti munka vagy testmozgás, és rendszeres társasági élet nagyban csökkenti a memóriazavar kialakulását.

További érdekességekért, bátran keresse fel a Szeniormagazin Facebook oldalát!